Szakadó esőben kerestelek,
Egy meleg szobában más fogta kezed.
Kívül fáztam, belül égtem.
Nem is tudom, mi fájt jobban, a hideg, vagy a szégyen?
Nélküled oly magányos vagyok,
Mint üres parkban álló öreg padok.
Tudnod kell, mindig melletted vagyok,
Mosolyodért átrepülném az univerzumot!
Életem a tiéd, remélem, hogy elég!
Tiéd minden kincsem, még az is, ami nincsen!
Megkötheted kezem, lefoghatod szemem,
De a lelkem és a zeném, az egyedül az enyém!
Nélkülem utazol, mégis ott vagyok veled,
Bárhová indulsz is, repít a képzelet.
Távolság közöttünk akadály nem lehet,
Bárcsak láthatnám gyönyörű két szemed!
Boldog vagyok, emlékszel rám.
Eszedbe jut a szemem, s a szám.
Az utcán járva, ha hallasz egy hangot,
Felkapod fejed, azt hiszed, én vagyok.
Életem a tiéd, remélem, hogy elég!
Tiéd minden kincsem, még az is, ami nincsen!
Megkötheted kezem, lefoghatod szemem,
De a lelkem és a zeném, az egyedül az enyém!
Egyedül az enyém, egyedül az enyém.
Egyedül az enyém!
Életem a tiéd, remélem, hogy elég!
Tiéd minden kincsem, még az is, ami nincsen!
Megkötheted kezem, lefoghatod szemem,
De a lelkem és a zeném, az egyedül az enyém!
Álmodban nevemet suttogod halkan,
Mindent, mit érzek, itt van e dalban.
Te voltál a múzsám, rólad szólt a zeném.
Legyen hát a neved: Sosem múló remény.
Get dosed with stripped down hard rock that conceals a joyous heart beating beneath all those evil, relentless riffs. Bandcamp New & Notable Feb 2, 2018